Isten adja a reményt és az egységet

Rendkívüli eseménynek volt részese az, aki részt vett a Budapesti Reménység Fesztiválon az elmúlt hétvégén.

Színvonalas szervezés, keresztyének minden árnyalatban, profi zenekarok, evangélium, áldás, élmények sokasága és még sorolhatnám azokat a jelzőket, amik a Reménység Fesztivált jellemezték. Néhányan gyülekezeti kirándulással kötötték egybe a fesztivált.

A Billy Graham Társáság fő célja az, hogy az evangéliumot hirdesse és megerősítsen mindenkit a saját egyházában. A magyar egyházak közösen 4 évvel ezelőtt kérték meg a társaságot, hogy jöjjenek programjukkal Magyarországra is. Évek óta olyan kelet-európai országokban hirdette a híres Billy Graham fia Franklin Graham az evangéliumot, ahol a kommunizmus igen nagy kárt tett lelki téren. A magyar egyházak (katolikus, református, evangélikus, babtista, pünkösdi stb.) felkérésére a csapat évek óta készült arra, hogy újszerűen, de mégis az örök Krisztust hirdesse a magyar embereknek is. A három napos rendezvényen megtelt két sportcsarnok, a Papp László Sportaréna (élőben) és a Syma csarnok (itt vetítették).

Kárpát-Medence minden részéből érkeztek a fesztiválra, így Szatmár megye is képviseltette magát. Pénteken egy nagy busznyi csoport érkezett (reformátusok Kiskolcsról és Erdődről, valamint szatmári baptisták), melynek nagy része éjszaka haza is utazott, de voltak olyanok, akik az egész hétvégét ott töltötték. A második csoport szombaton érkezett Erdődről, Szamosdobról, Szatmárudvariból és Batizról. Ők vasárnap este utaztak vissza, kirándulással és istentiszteleten való részt vétellel kiegészítve a fesztivált.

Káprázatos helyszín, hitvalló fellépők

A Papp László Sportarénában a világ és Magyarország legismertebb dicsőítő csapatai tették igazán színvonalassá az eseményt úgy mint Michael W. Smith, Tommy Coomes Band, Parachute Band, Signature Sound, Joy Gospel Kórus, Casting Crowns, Pintér Béla, Csiszér László, Bolyki Brothers, Golgota és még sorolhatnánk. Az 1000 fős kórus és 50 fős szimfonikus zenekar hallgatása közben valóban úgy érezhette magát az ember, mint Jákób az égig érő lajtorja alján, ahol ég és föld összeér.

„Minden magyar felelős minden magyarért"

Az erdődiek és szamosdobiak gyülekezeti kirándulással kapcsolták össze az eseményt. Sikerűlt részben viszonozni Ft Hegedűs Lóránt nyugalmazott dunamelléki püspök úr szatmári látogatásait, vasárnap részt vett a csapat a Budapest Szabadság téri Hazatérés Templomában, trianoni megemlékezéssel egybekötött istentiszteleten. Nagy szeretettel fogadta a csapatot a házigazda lelkész ifj Hegedűs Lóránt is. A helyi lelkészek magyarságukban és egymás iránti felelősségtudatában erősítették a Partiumból érkezetteket, Rácz Ervin a kirándulók vezetője pedig köszöntésében a trianoni gyász árnyékában is megvallotta hitét: „Mindenre van erőm a Krisztusban" (Fil 4,13). Fellépett a Kárpátaljai Credo Együttes.

A szeretetvendégség után sikerűlt meglátogatni a Parlamentet és a Budai várat is, ami nagy élmény volt annak is, aki már látta.

Mindhárom napon Franklin Graham hirdette az Igét oly módon, hogy mindenki magára ismerhetett. Több ezren fogadták be szívükbe Krisztust és erősödtek meg hitükben. Mondhatjuk úgy is, hogy „fogni lehetett a Szentlelket" a csarnokokban. Oly sokan voltak a fesztiválon, hogy a kezdés időpontjában mindhárom napon kitették a „Megtelt" táblát. Milyen jó, hogy a Menyország ajtajára MÉG ezt nem tették ki.

Lészen egy akol és egy pásztor

Megható volt a civilizált tömeget látni, de még csodálatosabb volt az, hogy a felekezeti, nemzetiségi, faji szempontból színes társaság együtt tudta dicsőíteni az Istent.

Volt, aki összetett kézzel imádkozott református módra. Volt, aki keresztet vetett katolikus módra. Voltak, akik felemelték a kezüket karizmatikus módra. Egyik se zavarta a másikat, mindenki a maga Krisztus-hitébe erősödött meg. Ott voltak amerikaiak, ázsiaikak, európaiak és jó volt látni, hogy mindenki azért jött, amit Michael W. Smith is énekelt: „Eljöttem, hogy áldjam, csodáljam, imádjam azt, ki értem adta Önmagát."

A Szatmári csapat a Hazatérés Templomában átélte a magyar összetartozást, a Reménység Fesztiválon pedig a világ keresztyénjeinek egységét.

Ezt az egységet pedig nem tudja semmilyen szervezet sem megvalósítani, csak egyedül a mi Istenünk, akinek dicsőség örökkön örökké.